1.Koncertet… én?

Sziasztok, Szandi vagyok, ez az első blogom:D Ha tetszik iratkozzatok fel, komikat is kérek:) Mindig, amilyen gyorsan csak tudom felrakom majd a kövi részt, most viszont sajnos csak a hétvégén tudom felrakni a következőt, mivel rengeteg a tanulnivaló, és már most félévi hajrá van a suliban:|| Addig is jó olvasást!:)

Lehajtott fejjel léptem be az iskola kapun. Egy hete költöztünk Londonba, és meglehetősen nehezen illeszkedtem be. Mármint ha beilleszkedésnek nevezik azt, ha észre se veszik az embert. Mindegy, nekem ez is megfelelt. Legalább nem piszkáltak. Épp, hogy odaértem föcire, a tanár szinte pont utánam lépett be az ajtón. Helyet foglaltam az első padsorba, egy szőke lány mellett. Félreértés ne essék, nem vagyok stréber. Tavaly örültem, hogy egy kettessel átcsúsztam földrajzból.  Azért ültem előre, mert tapasztalataim szerint, a tanár kevesebbszer felelteti azokat, akik elől ülnek. Jobban figyel a hátrébb ülőkre.

-Rendben nyissátok ki az atlaszt a 20. oldalon…- utasított minket a fiatal tanárnő.

Unottan lapozgattam az atlaszt, amíg a mellettem ülő lány meg nem bökött, majd amikor ránéztem, átcsúsztatott egy lapot a padomra.

-Most pedig mindenki dolgozzon önállóan, aki lesni próbál, a társáról bevágom neki az egyest- ült le az asztalához a tanár.

Kinyitottam a munkafüzetem, csak utána olvastam el a kis lapot:

Hogy tetszik a suli?

Ránéztem a lányra, aki már javában dolgozott. Meglepetten írtam vissza. Furcsa volt, ő volt az első, aki érdeklődött az iránt, hogy mi van velem.

Nem rossz. Sidny-ben más volt, de majd ezt is megszokom.

Csúsztattam át a lapot, majd én is hozzákezdtem a feladathoz. Nem is volt olyan nehéz, a legtöbbet már tanultam az előző sulimban. Olyan 5 perc elteltével a lány ismét megbökte a kezem.

July vagyok, te pedig Lara, igaz?

Igen.

July a zsebébe süllyesztette a lapot, majd folytatta a munkát.

Kicsengetéskor összeszedtem a cuccaim, már léptem volna ki az ajtón, amikor valaki a nevemen szólított. July volt az.

-Szia-, köszöntem vissza barátságos mosollyal.

- Hol lesz a következő órád?- kérdezte tágra nyílt szemekkel.

Diszkréten végigmértem. Széplány volt. Szőke, enyhén hullámos haja a háta közepéig érte, alacsony, és vékony volt.  Nagy, sötétkék szemét a szemüvegén keresztül, most rám szegezte.

-Öhm…- előkerestem a táskámból az órarendemet- Énekórám lesz.

- De jó, nekem is, elkísérjelek?- kérdezte.

- Aha, persze - válaszoltam, majd gyorsan kiléptem a folyosóra, mert elálltuk az utat.

July felvezetett a 2. emeletre.  Egészen a folyosó végéig elsétáltunk a nagy tömegben.  Egy piros, kétszárnyú ajtó tárult el előttem. July benyitott. Ő körül se nézett csak egyenesen lement a széksorok közötti lépcsőn. Én viszont tátott szájjal bámultam körbe.  Amíg a régi sulimban egy énekóra egy sima teremben zajlott le, addig itt egy kisebb színházteremben.  Kilátók igaz nem voltak, de a terem óriási volt, ezért rengeteg vörös borítású széket el tudtak helyezni.  A lépcső végén pedig ott volt egy színpad. Csak reméltem, hogy nem úgy zajlanak az énekórák, hogy mindenki előtt a színpadon kelljen énekelni.  Még mindig kábultan követtem July-t.  Végre megállt az első sornál, ahol már szinte mindenki ott volt, és baromkodott. Észre se vettek minket, sejtettem, hogy July nem a legnépszerűbbek közé tartozik. De nem érdekelt, egyrészt azért mivel ő volt az első, aki észrevett, másrészt pedig inkább legyünk „nyomik” mint olyan nagyképű libák, mint amilyenek a régi sulimba jártak. Körbenéztem a társaságon. Csupán csak három olyan lányt vettem észre, akik látszat alapján elég sokat gondoltak magukról. Amikor megláttak minket Julyval, megvető mosollyal kezdtek el sugdolózni.  Inkább leültem July mellé egy székbe. Nem beszélgettünk, ő a töri jegyzeteit nézte át, én pedig csak úgy bámultam ki a fejemből. 10 perc múlva megérkezett a tanár. Olyan 50 éves lehetett.   Míg mindenki csöndbe maradt, kellett vagy újabb 10 perc. Ezután üdvözölt minket, és tartott egy kisebb beszédet az újévről.

-Rendben, csak ennyit szerettem volna mondani, kezdjünk is hozzá- csapta össze a tenyerét.

Végigfutotta a kezében tartott névsort, majd felpillantott.

-Ki az a Lara Holms?- kérdezte.

Mindenki felém pillantott. Bezzeg ilyenkor észrevesznek! Lassan feltettem a kezem. A tanárnő rám nézett, majd vissza a papírjaira.

-Áh, igen, azt írják az aktádban, hogy igen jó hangall rendelkezel- nézett ismét felém kíváncsian.

-Rólam?  Ez biztos valami tévedés lesz, borzalmas énekhangom van- tiltakoztam hevesen.

- Hát, ezt könnyen kideríthetjük- mutatott a színpad felé.

Kellett pár másodperc mire rájöttem mit akar.

-Nem, nem, nem, nem, nem!- ráztam meg a fejem.

-De, de, igen- intett az énektanár.

- De én nem tudok énekelni- estem pánikba.

Nekem teljesen meg felet a láthatatlan szerep a suliban. Viszont ha most leégetem magam mindenki előtt, végem van!

-Ha tudsz, ha nem, énekelni fogsz!- reccsent rám határozottan.

- De… de- hebegtem- Nem lehetne szünetben?- próbálkoztam.

- Csak nem félsz?- kérdezte gúnyosan az egyik beképzeltnek tűnő fekete hajú lány.

- Akkor menj fel te Melody, és kornyikálj valamit az épp adott, legújabb slágerből – szólt oda neki ellenségesen egy fiú.

Melody egy ideig meglepetten nézett rá.

-Pff…- végül visszafordult a színpad fel.

Valószínűleg nem volt hozzászokva, hogy valaki nem értett vele egyet.

-Na, Lara, gyere, énekelj nekünk valamit, nem szeretnék beírni neked egy egyest az elő napon!

- De mit?- néztem rá tanácstalanul.

A tanárnő újra belenézet a mappájába.

-Mostanában elég népszerű a fiatalok körében a Porcelain Black együttes, ismered a My leftovers számukat? Ez a dal is szerepelni fog a Haloween-i bulin- ajánlotta a dalt.

Persze, hogy ismertem. A kedvenc együttesemtől volt, az egyik kedvenc dalom. Kívülről tudtam a szövegét. Mégse akartam kiállni mindenki elé, hogy elénekeljem.

-Menj már! Ha még el is szúrod, hidd el nem lesz olyan ciki, mint amit én műveltem egyszer a folyosón…- súgta oda nekem July.

Kérdőn néztem vissza rá.

-Majd elmondom, csak menj már!

Mindenki várakozóan nézett rám. Ezt már sehogy se úszhattam volna meg… lassan felálltam, és leléptem az utolsó lépcsőfokról.

-Igen, ismerem azt a zenét.

- Remek akkor beindítom, te pedig ráénekelsz, rendben?- a tanárnő meg se várta a választ már is az indítópulthoz ment.

Kicsit fura volt, hogy 50 évesen ért az ilyen zenei gépekhez, de végülis zenetanár. Ügyetlenül felmásztam a színpadra.  Levettem a mikrofont az állványról, majd bólintottam jelezve, hogy elindíthatja a zenét. Minél előbb túl vagyok rajta, annál jobb. Lehunytam a szemem, és egyszer csak azt vettem észre, hogy énekelek! És senki nem röhögött ki! Sőt, a dal felénél néhányan már velem együtt énekeltek, vagy tapsoltak.  Amikor már másodjára ment le a refrén, végre körül mertem nézni.  July boldog mosollyal figyelt, a többiek pedig láthatóan jól szórakoztak, egyikük arcán se láttam azt, hogy hülyének tartanak. Egyedül a három lány ült nyugodtan, a semmibe meredve, szigorú arccal. Ők viszont nem érdekeltek, én is mosolyogva énekeltem tovább, már nem izgultam, örültem, hogy ott lehettem. Amikor a dal véget ért, pár másodpercnyi csönd következett. Majd mindenki hangos tapsban, és fütyülésben tört ki. Na, jó, szerintem ez már túlzás volt, nem voltam olyan jó. Sőt szerintem borzasztó voltam, de ők tudják.

-Lara! Még hogy nem tudsz énekelni!- nézett rám a tanár elképedve- Ez csodaszép volt! Kérlek, maradj itt egy kicsit óra után.

Bólintottam, majd visszasiettem a helyemre.

-Ez nagyon, nagyon jó volt!- dicsért meg July.

- Azért annyira nem volt olyan jó- tiltakoztam.

Válaszolni már nem volt ideje, mivel kicsöngettek. Megígérte, hogy megvár, majd odamentem a tanárnőhöz.

-Lara, csak azt szerettem volna mondani, hogy beírattalak a Haloween-i buli egyik fellépőjeként- közölte.

Pislogás nélkül meredtem rá.

-Engem?

-Igen, téged, nagyon jó hangod van- mosolygott biztatóan.

- De én nem akarok egyedül egy színpadon énekelni!- tiltakoztam.

A tanárnő elgondolkozva meredt rám, aztán belepillantott a papírjaiba.

-Biztos vagy benne?

Bólintottam.

-Pedig akkor is fel kell, hogy lépj, láttad, hogy mennyire tetszett a többieknek az előadásod, ha nem is egyedül, de fel fogsz lépni- szólt határozottan.

-Mégis kivel léphetnék fel?- kérdeztem értetlenül.

-Azt még én sem tudom, de a következő órán egyeztetünk- ígérte- és most kérlek, menj, nehogy lekésd miattam a következő órád- küldött el, mielőtt vitatkozni kezdhettem volna.

Elmeséltem mindent July-nak, aki jó ötletnek tartotta a fellépésem.  Hát, nem tudom, elég idegen dolognak tűnt az éneklés. Még végigszenvedtem egy matek órát, és siettem is haza. Anya, és apa ma késő estig dolgoztak, szóval meg se lepődtem, hogy nincsenek otthon. Megcsináltam a házi feladatokat, majd megnéztem a Vámpírnaplók új részét. Ez volt a kedvenc sorozatom, imádtam.  Meg volt az összes könyv, és DVD, amit kapni lehetett. Miután végeztem már este 21:00 óra volt.  Egy gyors fürdés, és fogmosás után, átvettem a pizsamám, és lefeküdtem. Csak akkor jutott eszembe, hogy July említett valami kínos szitut, ami vele történt, megígértem magamnak, hogy hétfőn rákérdezek.